Nem hiszem el hogy, hogy lehet minden ennyire rossz! Ma ismét láttam és rájöttem hogy kicsi kettőnknek ez a város... minél közelebb vagyok hozzá annál jobban kiakar szakadni a szívem, a testem és az agyam össze vissza jár, felkavar, és tele leszek érzelmekkel amiket amúgy nap mint nap tiszta erőmmel el kell fojtanom ahoz, hogy embernek érezzem magam, nem egy nyomorultnak. Ha világgá megyek az sem jó, ha itt vagyok az sem jó, bárhová megyek örökké kísérteni fog, mert ez a szerelem, vagy ez már annál is több! Egy szerelem nem bír ki ennyi csalódást! Annyiszor megbántott megalázott és cserben hagyott, és én ennek ellenére szeretem, hát miért kell ilyen hülyének lennem? Nagyon erős és határozott ember vagyok, de ez az egy ember a világon aki megbénítja mindenem. Irányítani tud, és ahelyett hogy arra használná ezt az erejét hogy maga mellett tartana, és engedné hogy valaki tiszta szívből szeresse, és boldogságot okozzon neki nap mint nap, a helyett gyötör, és szenvedtet! Pedig tudom jól ha meghalnék csak egy napra is, ő akkor jönne rá kit vesztett el! A szíve másik darabját... :( Csak bele kellene gondolnia , mi lenne ha holnaptól már soha többé nem látna, nem érinthetne és nem szólhatna hozzám mert Én már nem lennék....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.