Kerestél, ahol szelek szárnya kutat
Leestél, borzos kutyák árnya ugat
Lebegtél, de a sors végül bemutat
Játszottál, vesztettél

Utad újra indul
Veled tart a múlt
Nyakadon az élet, érzed a súlyt, rég sújt.

Soha máson, nem a világon,
Mindig minden rajtad múlt,
Vihet bárhol, lehet sárból
Tudod volt és van más út
Nézd, mindig rajtad múlt

Szerettél, ahogy nem is hitted soha
Nevettél, aztán másnap szíved oda
Szerettél persze elfogy minden csoda
Álmodtál, felkeltél..............

Úgy döntöttem mégis csak folytatom, pedig nem kellene, de az érzéseknek nem Én szabok határt. És mivel csak az írás nyugtat meg...  így hát kénytelen vagyok maradni :/

Vannak pillanatok, mikor azt mondom "Istenem imádom ezt a nőt, és mindig imádni fogom."

Egyszer volt egy alkalom,felhívott... hogy találkozni akar, és hogy szeretne kettesben lenni velem. Jó... Én tudtam hogy csak kiönti a lelkét, és nem is vártam semmit az estétől, de nem is ez a lényeg hanem hogy megcsókolt úgy hogy ez nem is volt tőlem elvárás. Nem mondom hogy nem jutott eszembe, de a sok külön lét, és a sok szenvedés amit miatta végig vittem, teljesen elnyomta minden érzékemet, nem számított semmi csak hogy velem van!  Isteni volta az az éjszaka! Szinte tökéletes! Aztán később közölte hogy ez neki túl gyors, és hogy elkapkodtunk mindent. De nem ez számított, mert az volt az a pillanat, mikor úgy döntöttem, megfogadtam, hogy harcolok tovább. Sok csatát elvesztettem, de sosem vesztettem szem elől a háborút, nincs vissza vonulás, nem hátrálok meg...    

Életembe nem láttam még ekkora kétszínű, hálátlan embert! "adsz egy puszit a szerelmednek, ő meg előkap a háta mögül egy konyhakést, és elvágja vele a torkod" Kb ez van, de még ennél is durvább az érzés, csak azt már szavakban nem tudom leírni

2007 július 15. -ével kezdődő, hosszú, és kegyetlen szerelmi életemet leakartam írni!

Írni egy könyvet mellyel megtudom mutatni az embereknek, milyen kegyetlen is tud lenni a szerelem! De a mai nappal, olyan fordulat következett be, ebből a szerelemből fakadóan, hogy ha én ezt megírnám, az olvasók 80%-a nem hinné el hogy ilyen is megtörténhet, 10%-a sírna ezen, 10%-a meg felkötné magát, az olvasott cselekmények hatására!

Hogy lehet átlátszó egy átláthatatlan helyzet? Sok ember vakon megy a világba, sötétben tapogatózik, és bízik abban hogy az élete egyszer jobbra fordul, van sokszor hogy felteszi egész eddig életét egy lapra, bízva egy szebb jövő reményében. Van mikor bejön, és van mikor mindent elvesztünk, mindent mi eddig fontos volt számunkra.

Én mind kettőn túl vagyok. 2 évre elvesztettem az életem értelmét, majd egy hónapra vissza kaptam. Most meg megint lelépett. És ismét magam vagyok. igen.... egy lányról van szó.

Hihetetlen hogy a mai XXI. Században, a bizalom szó Semmit nem jelent az emberek közt.Leszarják mi az hogy bizalom, egymás pofájába hazudik mindenki, mindenkinek... 'Mert mindenki a maga javát nézi, egy önző társadalomban élünk, hazugságok közt...

'Mert nem azon akadtam ki hogy hazudtak nekem, (mert ez minden napos) becsaptak, és vissza éltek a bizalmammal, a szerelmemmel, hanem a probléma ott kezdődött AKI vissza élt vele... más az ha a szomszéd "Pista" vágja át az agyad - arra csak annyit mond az ember hogy "óhh nyomorék" és más az ha az tesz lapátra akinek mindened odaadtad, akiben mindenkinél jobban bíztál és akit szerettél.. Nah hát ez egy igazán elcseszett helyzet! Én ledöbbentem, Ő meg.... nem is tudom nem fogta még fel mit tett egyrészt velem, másrészt magával, mert hát szegény még nem tudja mit vesztett ezzel a "hülye" kis húzásával. Történt ami történt, most ettől még a szívembe az érzések változatlanok, ugyan úgy érzek iránta, csak most "átdöfte egy késsel" van nem tudom leírni az érzést, de lehet hogy ha valójába átdöfte volna, még az is kellemesebb érzés lenne...Kiszeretni valakiből nem lehet egy nap alatt ez igaz de hogy 4-5 év alatt... és ez a legborzasztóbb hogy az ember nem tud tovább lépni, ha szeretünk valakit, azt nem tudjuk csak úgy elengedni. idézek ettől a bizonyos személytől egy részletet: "Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem..." tovább is van de azt nem folytatom, mert az ellent mond az idézet elejének. 'És mondja ezt az aki átbaszta "élete szerelmét" nah hát a kérdések és a problémák itt kezdődnek.

https://www.youtube.com/watch?v=Ra-Om7UMSJc&ob=av2e

Másnap reggel fel kel az ember, úgy érzi magát mint akit agyonvertek. Gondolkozik hogy ki keljen e az ágyból, ránéz az órájára fél 10, ideje lenne össze kapnia magát, de semminek semmi értelme, mint ha nem is létezne semmi ezen az elcseszett világon. Szar az mikor keresed hol is lenne a helyed, és a végén arra jutsz hogy sehol, legszivesebben a föld alatt..

Nah az ilyen napokra mondom én azt hogy úgy szar minden ahogy van.

Ha változtathatnék rajta, változtatnék,de nem tudok. Esetleg ha valaki hozzám vágna vagy 200 milliót, nah az már  lehet díjaznám, mert az első repülővel húznék ebből az ótvar, agyhalott társadalomból...

"sakk-matt" várom a csodát! Áhhh nem csodák nincsenek, megint minden szart kezdhet az ember előröl, magam kell megoldjam az ilyen elbaszott, és elképzelhetetlenül értelmetlen dolgokat is! De csak úgy, hogy NEKEM jó legyen!!